A válasz: biztonságosan terepre szállunk.
Távra menni ijesztő és intenzív élmény. De igazából biztonságosnak kell lennie; ha nem az, rosszul csinálod. Természetes, hogy elegendő tapasztalattal kell rendelkezned, mielőtt belevágsz;ez a cikk most nem a frissen egyedül repült növendékeknek szól. Hanem azoknak, akik már tudnak termikelni, emelést találni, és megfelelő terepet kiválasztani egy leszálláshoz.
Elfogadni, hogy nem érsz haza
Ha nem vagy hajlandó terepre szállni, akkor még nem állsz készen; máshogy fogalmazva: „készen kell állnod arra, hogy nem otthon, hanem máshol szállsz le”. Mi, ha déli irányban repülünk, akkor reptérről reptérre helyezkedünk. Ha észak felé vesszük az irányt, van néhány terep, de általában inkább egy másik reptért célzunk meg.
Ha hajlandó vagyok leszállni egy másik reptéren, akkor magammal viszek a távra egy növendéket. Ha az időnkbe nem fér bele egy ilyesfajta kaland, akkor nem megyek. Azt szeretem, ha a repülés kevés stresszel jár. Csodálom azokat az embereket, akik távra indulnak, miközben megbeszélt randijuk lesz aznap este.
Mikor még esti órákra jártam az egyetemen, akkor igyekeztem a Discus 2ax-emmel napközben gyakorolni és távokra indulni. Ez borzasztó nehéz volt, mivel tudtam, hogyha terepre szállok, el fogok késni az órámról. Felesleges kockázatokat vállalnék, ha megpróbálnék hazajutni. Legtöbbször csak egy siklás lett volna a másik reptér irányában, mert az égkép arra jobbnak tűnt, de ezzel kockáztattam volna, hogy nem lesz arra sem jobb és ott fogok ragadni. Ekkor magamat kezdtem megkérdőjelezni és nehezebbé tettem a döntéshozatalt.
Ha jól becsülöd meg az esélyeket, vissza fogsz tudni érni.
Az egyik évben szállítókocsi nélkül repültem a 18 méteres nemzeti bajnokságon. Nem azért, mert így akartam, hanem mert a szállítókocsit megette az idő vasfoga a sok országon belüli utazás során.
A verseny nagy részében reptérről reptérre helyezkedtem. Az utolsó nap terepre szálltam, pont akkor, mikor a kisegítőm kikanyarodott a megjavított szállítókocsival a szervízből.
Előre tervezni
A távrepülés potenciális kockázatokhoz vezet? Igen. Kell, hogy így legyen? Nem. Számos pilóta tudatosan, vagy tudat alatt vállal felesleges kockázatokat távrepülés közben. Volt egy saját géppel rendelkező ismerősünk, aki tudat alatt túl sokat kockáztatott, ami egy barátságtalan környéken való terepezéshez vezetett. Mindeközben, néhány perccel korábban, lehetősége lett volna egy jó reptéren leszállni.
A „menni vagy nem menni” című cikkem megosztása után Gary Boggs kommentje volt a kedvencem: „Sokkal jobb a földön lenni és az égbe vágyni, mint a levegőben lenni és azt kívánni, bárcsak a földön lennél.”
Az eredeti cikk szerzője: Garret Willat; forrás: Wings and Wheels blog; fordította: Szamosujvári Lilla